Aezopus mese

Bizonyára nem sok olvasó ismeri a híresnek éppen nem mondható római mesemondót. Aezopusz volt, aki emberi tulajdonságokkal ruházta fel az állatokat és történeteiben az állatok emberként viselkedtek. Történeteinek állat szereplôi emberi igazságokat mondtak ki és az olvasók sokat tanulhattak és szórakozhattak az olvasmányokat lapozgatva. Tôle származik az alábbi történet is, aminek az az érdekessége, hogy még ez idáig nem jelent meg magyarul nyomtatásban, mert nem olyan régen bukkantak rá.

Kôtáblára vésve találták meg és sajnos egy-egy részlete homályos, nem értelmezhetô, mert az idô igen csak kikezdte az ókori vésnök munkáját, de ezeket majd jelezzük a szövegben.

Az állatok királytválasztanak

Történt egyszer, hogy eljött az ideje a királyválasztásnak az állatok között. Az öreg király tudva levô már nagyon öreg volt és nem is volt már jogosan király, mert az állatok alkotmánya kimondja, hogy csak ... itt sérült volt a szöveg... évig lehet király és ez már jó régen lejárt. Ennek a kis szabálytalanságnak senki sem látta baját, mert az öreg oroszlán nagyon jól uralkodott, és senki nem akarta felváltani a kormányzásban. Senki nem tört a koronájára, hatalmára. Pedig az öreg oroszlánnak is elege volt már a kormányzásból. A királyságon kívül is akadt elég dolga. Elnöke volt a Lion szövetségnek és a Ragadozók ligájának. Ott is elég dolga akadt és hát hosszú élete alatt annyi rokoni kapcsolata alakult és annyi leszármazottal áldotta meg a Teremtô, hogy nem lehet csodálkozni, ha szabadulni akart már a sok kötelezettségtôl. Belefáradt a hosszú uralkodásba és már csak rutinból irányított mindent. Nyugalmat szeretett volna, ami indokolt és megérdemelt volt egy ilyen becsületben megôszült uralkodónak.

A király szeretett volna olyan utódot, aki méltó követôje lesz. Az állatok között is sok olyan volt, aki szeretett volna már új királyt. Ilyen volt a medve is. Szóba került, mint királyjelölt is, hiszen rátermettségében senki sem kételkedett. Ô azonban barlangjába visszahúzódva dörmögött és ugyan mindenkit szívesen látott, de a királyságról hallani sem akart. Csinosította a Szép-Völgyben található barlangját, raktározta télire a sok mézet, gyümölcsöt és részt vett az állati tudományok kutatásában és terjesztésében. Még elôadásokat is tartott az erdô népének, hogyan lehet jó és tartós ... itt sérült volt a szöveg... csinálni, de a királyság az nem kellett neki. Mivel nagy tekintélye volt a medvének az állatok között, ezért senki nem is zaklatta azzal, hogy koronázzák királlyá. Mindenki elfogadta a medve álláspontját, hogy nem.

Szóba került a párduc is, mint király-jelölt. Sokan nem szavaznának rá, pedig ügyes szervezô volt és nagy világlátottsággal rendelkezett. A tanyája egy szigeten volt, de soha nem lehetett megtalálni, mert a Macskafélék egyesületében volt fôtitkár és folyton utazott. Amikor az állatok összejöttek akkor a párduc gyakran megtámadott gyanútlan résztvevôket és felfalta ôket. Ezzel a cselekedeteivel igen nagy tekintélyre tett szert a ragadozók között, éppúgy, mint a zsákmányok között, hiszen az állatok nem a szavakból értenek. A párduc pedig sokat beszélt sokat ígért, de a királyság neki sem nagyon tetszett, mert akkor már nem támadhatott volna oly nyíltan. Egy király az bölcs és diplomatikus ezekkel a tulajdonságokkal pedig a párduc még nem rendelkezett.

A hód is alkalmas lett volna királynak. Olyan jól berendezkedett a folyóparton, hogy mindenki rábízta volna a királyságot. A Folyómelléki Gyarmatok Föderációjában jelentôs szerepet töltött be a hód. Az itt végzett tevékenysége az egész királyságra kihatott. Rátermettsége nemcsak az országban, hanem a határokon túl is elismert volt. Mégsem akart király lenni. Nem járt el az erdei összejövetelekre így nem ismerte meg az állatok problémáit és talán sok állat nem is szavazott volna rá, mint királyra.

A bagoly, igen a bagolynak is lettek volna uralkodói képességei. Sajnos az idôbeosztása nem tette lehetôvé, hogy sok alattvalójával találkozzon. Éjszakánként huhogott keveset, írta a maga kis meglátásait a Történelmi Naplóba, de országos ügyek csak elméleti szinten érdekelték. Lehet, voltak ellenségei, de barátai is és szinte mindig megjelent az erdei gyûléseken különösen akkor, ha alkonyatkor rendezték.

A páva, mint uralkodó jelenség jó lett volna, hiszen a megjelenése meg lett volna hozzá, de sajnos a feje oly kicsi volt, hogy abba nem sok ész fért, így a szellemi képességek miatt nem lett volna alkalmas, habár ezt ô saját magáról nem tudta. Mindenki ... itt sérült volt a szöveg...

A paradicsommadár is jól mutatott volna, ha megválasszák királynak, de ... itt sérült volt a szöveg...

Az elefánt szintén nem vállalta a királyságot, mert annyit kellett neki enni, hogy nem volt ideje uralkodni. Tudvalevô, egy ilyen nagy testet szinte állandóan etetni kell, nehogy elfogyjon. Az elefánt különben is megbecsült vezetôje volt a saját népének ahol az alattvalók jól szervezett hierarhiában éltek.

Jött a kígyó is és azt sziszegte nem vállalom, de azért mindenkihez hozzá dörgölôzött. Pedig a kígyó jó lenne, mert alkalmazkodóképes, de sajnos nincsen hozzá megjelenése.

Aztán eljött a királyválasztás napja. Összegyûlt az összes állat a Nagy Mezôn a Ser Fa alatt. A gyûlésrôl sokan kiszorultak, leginkább saját hibából, de a többi állat is kiutálta ôket. A Nagy Mezôn kívül rekedtek között volt az orrszarvú is, aki jól érezte magát hiszen ô volt a szavannák koronázatlan királya. Szeretett volna király lenni és minden képessége meg is volt rá, de az öreg király nem akarta. Az orrszarvúnak csak a kecskék voltak az igazi szövetségesei, meg a zergék és néhány homokdûnékben megbúvó állat. A királyság elnyeréséhez ez kevés.

A király nagy rutinnal, de kicsit szomorúan mondta el búcsúbeszédét. Minden állat értelmi képességéhez mérten, de nagy odafigyeléssel hallgatta a király okfejtését. A meghívott külföldi delegációk tettetett meglepetéssel fogadták a hírt. Már jól voltak értesülve, hiszen kémeik már régen jelezték, hogy királyváltás lesz. A király javaslatára mindenki a medvét akarta királynak, de az még a nevezést sem fogadta el. A további javaslatokat is mind ismertette a király, de senki nem vállalta még a jelölést sem.

Az öreg király szomorú volt. Nem látszott kiút a válságos helyzetbôl. ... itt sérült volt a szöveg......

itt sérült volt a szöveg.. egy egész bekezdés elmosódott volt... aztán jött a ... itt sérült volt a szöveg... és mindenki azt mondta, hogy nagyszerû ... itt sérült volt a szöveg...

Elmondta bemutatkozó beszédét és mindenkit biztosított arról, hogy ... itt sérült volt a szöveg... Rátették fejére a koronát és ô az ég felé nyújtva ... itt sérült volt a szöveg... megesküdött, hogy az állatok királyaként úgy fog uralkodni, amint ez egy ... itt sérült volt a szöveg... illik. Mindenki tapsolt, elégedett volt megoldódott a helyzet. Ebben a pillanatban az erdô felôl trombitaszó és dobpergés hallatszott. Kereplôk és harci dudák riasztották meg az állatok seregét. A térségen kívülrekedt állatok serege mind benyomult a szabad térségbe. Minden állat elfért szinte kényelmesen. Majd talpig vasban és páncélban emberek ezrei jelentek meg a fák alatt. Kezükben éles kés hegyes tôr, dárda, íj és ketrecek. Az állatok menekülni próbáltak volna, de körbe voltak véve. Remegve bújtak egymáshoz. Nem félt most a nyúl a rókától hiszen a róka is rettegett. A patkányok sem féltek hanem összebújtak a kutyákkal és remegve várták sorsukat.

Az emberek tömegébôl lassan kibontakozott egy jól szervezett hadsereg. A parancsnok jól címzett utasításokkal oly szorosra zárta az állatok körül a gyûrût, hogy még a kígyó sem tudott elszökni. Még a vakondot is kifordították a földbôl és agyon csapták, amikor szökni próbált. Minden állat remegett a félelemtôl. Már senki nem gondolt a királyválasztásra, mindenki csak az életét szerette volna megmenteni.

Aztán kinyíltak a ketrecek és csattantak a nyakörvek, igát kaptak a nyakukba egyes állatok. Aki szökni próbált azt irgalmatlanul lepuffantották. Volt azonban olyan állat akit szabadon engedtek. A patkányt és a csótányokat mind szabadon engedték, mert tudták, hogy úgyis az emberek közelében maradnak és kikaparják a maguknak valót. Az öreg oroszlánt elvitték egy cirkuszba és ott mint fôidomított nyugodtan élhette le nyugdíjas éveit.

... itt sérült volt a szöveg és már nem is folytatódott.

Eddig a történet. Remélem érdekes volt a sok hiányzó szöveg ellenére.

Auguszt József