Édes nektártörténelem, melyet csak édesszájúaknak ajánlunk!

Hol terem a csokoládé?

Dél-Amerika ôserdeiben vadon él a kakaófa, amelynek gyümölcse a kakaóbab. Virágzó ültetvények voltak már Amerika felfedezése elôtt Mexikó és a mai Venezuela területén. Az elsô kakaóültetvények az indiánok vándorlási útvonalát követték. Az asztékoknál és a mayáknál a kakaóbab többféle funkciót is betöltött. Szerepelt vallási szertartásaikon,- mint varázsital - (egy maya legenda szerint a csokoládé az istenek eledele), fogyasztották élvezeti cikként és élelmiszerként is. Ugyanakkor fizetési eszközként is használták, hiszen Amerika felfedezése elôtt az adót még kakaóban fizették. Egy rabszolga ára 100 kakaóbab volt. Itt kapcsolódik be a csokoládé-történetbe Kolombusz Kristóf, aki egy maya kereskedô bárkáján találkozott eléször a kakaóbabbal,- de mint fizetési eszközzel. Haláláig nem is sejtette, hogy Európa kereskedelmében a kakaóbabnak másféle szerepe is lesz.

A kakaóbab Európába átkerülve csaknem 200 évig a spanyolok kereskedelmi monopóliumát képezte s csak ezután terjedt el Európa országaiban.

Spanyol krónikások jegyezték fel, hogy az indiánok által fôzött kakaóital nem ízlett a hódítóknak. Ezen nem is lehet csodálkozni, mert vízzel fôzték és édesítés nélkül fogyasztották. Csak késôbb, a spanyolok által betelepített szerzetesek és apácák kezdték el az európai ízlésnek megfelelô, ízesített csokoládét készíteni.

Európában a csokoládé fogyasztás a 17-18. században kezdett elterjedni. Spanyolországból elôször a Vatikánba kerül, majd Olaszországban jön divatba. Elterjedését vallási viták követik, mivel a hölgyek már a templomba is magukkal viszik az édes nektárt. Kezdik úgy vélni, "a jól elkészített csokoládé oly nemes eledel, hogy az istenek tápláléka inkább ez lehetett, mint a nektár, vagy az ambrózia." Komolyan felmerül a kérdés, vajon megszegi-e a böjtöt az, aki csokoládéital fogyaszt.
Végül XIII. Gregely pápa engedélyezi fogyasztását böjti napokon is

A csokoládé irodalmi emlékei

Linné a kakaót cacao theobromá-nak, (istenáldotta italnak) nevezte. Sokan kutatták, vajon miért adott a tudós a csokoládénak ilyen magasztos elnevezést? Egyesek szerint a nôk iránti gyöngédség és hódolat vezérelte. Arra is tippeltek, hogy emléket akart állítani annak a királynénak, aki a kakaót a mûvelt világgal megismertette.

Ha az utóbbi a helyes válasz, az utókor kedves kötelessége megemlékezni Ausztriai Annáról, akit egyébként jobban ismerünk, mint gondolnánk. XIII. Lajos francia király feleségeként hozta át a csokoládét Spanyolországból Franciaországba. Igazán híressé azonban nem a csokoládé tette, hanem Buckingham herceg iránti szerelme, amelyet Dumas is megírt "A három testôr" c. regényében. Ne felejtsük el a történészek megjegyzését sem, ez volt az utolsó háború Európában amelynek indítéka a szerelem.a csokoládé történetét, de maradjunk meg francia földön, - igazi sikerének színhelyén.csokoládé bevonul a fôúri udvarokba, megjelenik a jómódú francia polgár asztalán, sôt még az akadémiai is foglalkozik készítésével. 1687-ben kiadja az általa legoptimálisabbnak ítélt csokoládé-receptet, amely a mai ízlés szerint, és a mai napig is a legmegfelelôbb ízhatású.

A Francia Akadémia csoki receptje:
  • 1 font pörkölt kakaóbab
  • 1 font cukor
  • 1 drachma fahéj
  • 2 drachma vanilia

Egyéni kisérletek is történtek különbözô ízhatású csokoládék elôállítására. Olvashatunk például egy bizonyos Debauve úrról, - aki egyébként gyógyszerész volt - és aki "feltalálta" a különféle fûszerekkel kevert gyógy-csokoládét. Sovány és vézna embereknek erôsítô csokoládét javallottak, idegeseknek narancsvirággal ízesítettet, míg a levert emberek csokoládéját ámbrával fûszerezték.

Nemigen csodálkozunk rajta, hogy lassanként a csokoládégyártás Franciaországban jelentôs iparággá vált. S míg a csokoládé lázba hozta egész Európát, már nem csak a divat, de a szaporodó gyárak alapanyag szükséglete is megindította az egyes országok versenyét a kakaóültetvények megszerzéséért.

A hollandok kezdetben csak kereskedtek a kakaóval, de eljuttatták Angliába, Németországba.angoloknak jutott elôször eszükbe, hogy a csokoládégyártáshoz tejet, sôt tojást és madeira bort használjanak. Az elsô angol csokoládégyár Eristolban épült, 1723-ban.

A németek Frankfurtban pontosan 50 évvel késôbb alapítanak csokoládégyárat.

A csokoládé Európai karrierje azt is jelentette, hogy elfogytak az amerikai termôterületek. Új helyet keresnek a kakaóültetvények számára, amit Afrikában találnak meg. Itt 1882-ben telepítenek elôször kakaó-cserjét. Ez a telepítés olyan jól sikerült, hogy szászadunkra a világ kakaóbab termésének 77%-át Afrika adja.tömeggyártásra való áttérést a technikai ujdonságok, találmányok sorozata követi a 19. század elejétôl.És míg a 18. század végén Towsend angol utazó érdekességként említi meg útikönyvében, hogy Barcelona közelében olyan kakaómalmot látott, amelyet 4 öszvér hajtott. 50 év múlva már az egyik találmány a másikat követi.
És most nézzünk néhány érdekes újsághírt a nagyvilágból, egy-egy mondatban:

Néhány éve Kölnben csokoládé múzeum nyílt, amelyben van egy olyan szökôkút is, amelybôl éjjel-nappal csordogál a finom folyékony csokoládé.

Csokoládészalon nyílt az idén februárban Brüsszelben.

Londonban "Csokoládé Társaság" mûködik, rendes tagdíjfizetési kötelezettséggel. Tagjai azonban nem szakemberek, hanem civilek. Egy tulajdonságuk közös: mindnyájan rajonganak a csokoládéért.

A csokoládékedvelôknek külön újságja is van, amelyben a legfrissebb csokoládé-információkat csokoládéillatú lapok árasztják.

És végül egy hazai érdekesség! A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kiállításában látható egy Stollwerck csokoládé-automata! A "néma eladó"-nak nevezett automatákat a Stollwerck cég állította fel elsôként Budapest utcáin.

Dr. Thoma Lászlóné